Közgazdasági Nobel-díj 2026: mit jelent a vállalkozásoknak, a háztartásoknak és a közgazdászoknak

A díj, közérthetően

2026. október 12-én a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Robert E. Hall és Michael Woodford közgazdászoknak ítélte oda a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Hall a Stanford Egyetemen, Woodford pedig a Columbia Egyetemen dolgozik. A hivatalos indoklás szerint a díjat „a makroökonómiai stabilizáció mikroökonómiai megalapozásáért” kapták. Itt a „mikro” az egyes háztartásokra és vállalatokra, a „makro” pedig a gazdaság egészére utal.

A díjat a gazdaság egészét leíró olyan modellekért kapták, amelyek a háztartások és a vállalkozások döntéseiből épülnek fel, nem pedig országos összesített adatok közötti statisztikai összefüggésekből. A modell a gazdaság leegyszerűsített, egyenletekkel felírt leírása, amellyel a közgazdászok „mi lenne, ha” kérdéseket vizsgálnak. A jegybank úgy állapítja meg a kamatot — a pénzkölcsönzés árát —, hogy stabilan tartsa az árakat és a foglalkoztatást. A magasabb kamat drágábbá teszi a hitelfelvételt, így az emberek és a vállalatok kevesebbet költenek, ami lassítja az áremelkedést. A jegybankok, köztük az amerikai Federal Reserve és az Európai Központi Bank, ilyen döntésekből felépített modelleket használnak.

Ezt a megközelítést a közgazdászok a saját kárukon tanulták meg. Az 1960-as években egy egyszerű összefüggésre, az úgynevezett Phillips-görbére támaszkodtak. Amikor kevesen voltak munka nélkül, a munkaadók béremeléssel igyekeztek munkaerőt szerezni, a vállalatok pedig ezeket a költségeket magasabb árakban hárították tovább. Az alacsony munkanélküliség így magasabb inflációval, vagyis az árak általános emelkedésével járt együtt. Az 1970-es években az összefüggés felbomlott: az infláció és a munkanélküliség együtt nőtt. Ennek egyik oka az volt, hogy az emberek már magasabb inflációra számítottak, és ezt beépítették a bérekbe és az árakba. Az országos összesített adatok közötti összefüggések az éppen érvényes gazdaságpolitika melletti viselkedést tükrözik, így ha a gazdaságpolitika változik, a viselkedés is változik, és ezek az összefüggések felbomlanak. Az emberek céljaiban és költségvetésében gyökerező döntések jobban tartják magukat.

Mit mutat meg Hall munkássága a háztartásokról

Hall megmutatta, hogyan lehet tesztelni a háztartások terveit, abból kiindulva, hogy az emberek évről évre igyekeznek egyenletes szinten tartani a kiadásaikat. 1978-as tesztje azt feltételezte, hogy az emberek a teljes életük során várható jövedelmükhöz igazítják a terveiket, nem csupán az e havi bevételükhöz. E feltevés mellett a kiadások jövőbeli változásait nehéz előre jelezni. Bár a várakozások nem láthatók, a teszt adatokra támaszkodhatott.

1982-ben Hall és Frederic Mishkin valódi családok élelmiszer-kiadásainak adataival tesztelte ezt az elképzelést. E kiadások nagyjából 80%-a előre megtervezettnek tűnt, mintegy 20%-a pedig egyszerűen a beérkező jövedelmet követte.

A közgazdászok ma külön számon tartják a „kézből szájba élő” háztartásokat, amelyeknek kevés azonnal elérhető pénzük van a mindennapi számlákra. A régi szólás azt jelenti: egyik fizetéstől a másikig élni. Ezek a családok jellemzően elköltik a fizetésüket, amint megérkezik. Egy 2014-es tanulmány, amely 1989 és 2010 közötti amerikai felméréseket vizsgált, azt találta, hogy nagyjából minden 100 háztartásból 31 élt így. Sokuknak volt saját otthona vagy nyugdíjmegtakarítása, de kevés kéznél lévő készpénze (Kaplan, Violante és Weidner, 2014). A St. Louis-i Federal Reserve Bank közgazdászai később ugyanezzel a módszerrel frissítették a számítást. 2022-re ez az arány nagyjából minden 100-ból 19-re csökkent (Kozlowski és Jordan-Wood, 2024).

Az újabb modellekben a háztartások ebben a tekintetben különbözhetnek egymástól, így a kamat vagy az árak változása csoportonként másként hat.

Mit mutat meg Woodford munkássága a vállalatokról

Woodford egyetlen működő modellben egyesítette a vállalatokat és a jegybankot, és ezt 2003-as könyvében, az Interest and Prices című műben fejtette ki. Ez a John Maynard Keynes nevét viselő új keynesi modell olyan háztartásokból és vállalatokból építi fel a gazdaságot, amelyek árai lassan igazodnak. Ma ez adja a jegybankok által használt modellek magját.

Az Akadémia összefoglalója világossá teszi az összefüggést: az infláció vállalkozások ezreinek árdöntéseiből fakad. A kamat befolyásolja, mennyit költenek az emberek, ez pedig végső soron hat azokra az árakra, amelyeket a vállalatok a termékeikért kérnek. Mivel a modellben a vállalatoknak csak időnként nyílik lehetőségük az árak módosítására, az előttük álló hónapokra előre mérlegelik a jövőbeli költségeket és a versenytársak árait.

Mivel a vállalatok és a háztartások előre tekintenek, az, hogy mennyire bíznak abban, amit a jegybank a jövőről mond, már ma mozgatja az árakat. Ez az elgondolás áll az inflációs célok mögött, és azok mögött a jelzések mögött is, amelyeket a jegybankok ma a következő lépéseikről adnak. Az inflációs cél az az áremelkedési ütem, amelyet a jegybank el kíván érni. A modell másként kezeli a költségek megugrását, mint a kereslet visszaesését, mert a kettő eltérő választ igényel. A bizottság szerint ez a gondolkodásmód segített a jegybankoknak abban, hogy a világjárványt és a közelmúlt energiasokkját jobban kezeljék, mint az 1970-es évek válságait. A bizottság hozzáteszi, hogy ezt nehéz bizonyítani.

Ami a bizottság szerint még hiányzik a modellből

A bizottság tudományos háttéranyaga két hiányosságot nevez meg.

Az első hiányosság az időzítés: mikor döntenek a vállalatok egy ár módosításáról. A standard modell sorsolásként kezeli az átárazást: minden hónapban minden vállalatnak ugyanakkora, rögzített esélye van arra, hogy módosítsa az árát, függetlenül a költségeitől. Ettől a modell elég egyszerű marad ahhoz, hogy megoldható és az adatokhoz illeszthető legyen. A bizottság ezt az árváltoztatás költségének szélsőséges modellezési módjaként jellemzi. A bizottság megjegyzi, hogy a valódi vállalatoknak gyakrabban kellene átárazniuk, amikor a költségeik megugranak. Léteznek ilyen elven felépített modellek, de a közgazdászok még nem egyeztek meg abban, melyik váltsa fel a standard modellt.

A második hiányosság az adatoké: hogyan mozognak az árak különböző helyeken és ágazatokban. 2021 után a közgazdászok az „árak mozgásának térbeli és ágazati heterogenitását” vizsgálták. Vagyis azt, hogyan változtak az árak eltérően helyről helyre és ágazatról ágazatra. Ez segített megmagyarázni, mi okozta az árak megugrását, és miért tartott ki. Ez a munka két számra épül — milyen gyakran változnak az árak, és mennyivel —, amelyek általában hivatalos árnyilvántartásokból származnak. Ezek a nyilvántartások korlátozott számú boltot és üzletet fednek le, és az összehasonlítást nehezíti, hogy minden ország a sajátját vezeti. Az ezekre épülő kutatások többsége árukra vonatkozik, míg a szolgáltatások árai, köztük az éttermi étkezéseké, nehezen hasonlíthatók össze ugyanígy.

Mit mutatnak az éttermi étlapok és a bolti polcok

A Realytics több mint 500 millió árazott tételt követ az online étlapokon és a bolti polcokon. Az étlapokon ez több mint 180 millió tétel, több mint 2 millió étlapról. A lefedettség folyamatosan bővül. Ez a cikk 15 nagy piacról számol be.

Ezek az adatok mindkét hiányossághoz kapcsolódnak. Az első hiányossághoz, az időzítéshez, a Realytics tételenként, minden hónapban követi az árváltozásokat. Méri, milyen gyakran változnak az árak, mekkorák a változások, és hány ár változik egyszerre (1–3. megállapítás). A második hiányossághoz, a helyekhez és ágazatokhoz, az éttermi étlapokat a bolti polcokkal veti össze, mind a 15 piacon ugyanazzal a módszerrel (4. és 5. megállapítás). A 6. megállapítás azt követi, hogyan alakulnak a vásárlók árakról szóló véleményei különböző mértékű áremelések után.

Mindkét számot az árkutatókéval azonos megközelítéssel mértük az éttermekre (Nakamura és Steinsson, 2008). 2025 szeptemberétől 2026 szeptemberéig minden hónapban összevetettük minden étlaptétel árát az egy hónappal korábbi árával.

Az alábbi megállapítások mindegyike azzal kezdődik, mit mutatnak a Realytics adatai. Ahol korábbi kutatások ugyanezt a kérdést vizsgálták, egy második, „Mit mutattak ki a korábbi kutatások” jelölésű rész összeveti azok eredményeit a mi számainkkal.

1. megállapítás. Mind a 15 piacon havonta az étlaptételek 4,8%-ának változik az ára.

Mind a 15 piacon a havi arány a 2026. márciusi 3,2% és a 2026. májusi 6,1% között mozgott. Ez mutatja, mennyire ingadozott a változások üteme. Az, hogy milyen gyakran változnak az árak, segít megmagyarázni, milyen gyorsan érhetik el a magasabb költségek a vásárlókat.

Forrás: Realytics · realytics.com · azon étlaptételek havi aránya, amelyeknek változik az ára, 2025. szept – 2026. szept

Mit mutattak ki a korábbi kutatások. Amikor a költségek megugranak, a vállalatok gyakrabban áraznak át — ez az az összefüggés, amely a bizottság szerint hiányzik a standard modellből. A tipikus amerikai termékcsoportban a világjárvány előtt havonta nagyjából minden 100 árból 10 változott, az akciókat nem számítva. Ez az arány 2022 elején 20 fölé emelkedett, majd 2024 január–augusztusában nagyjából 13-ra mérséklődött (Montag és Villar, 2025). Az energiasokk után az átárazás is felgyorsult, ami újabb bizonyíték arra, hogyan reagálnak a vállalatok a változó költségekre (Cavallo, Lippi és Miyahara, 2024).

Európáról részletesebb képet adnak azok a jegybanki közgazdászok, akik az euróövezet — vagyis az eurót használó országok — hivatalos árnyilvántartásait vizsgálták. Az energiaárakat és az ideiglenes leárazásokat kihagyták. 2010 és 2019 között havonta nagyjából minden 100 árból 8 változott, 2022-ben viszont nagyjából minden 100-ból 12. 2020 előtt nagyjából minden három árváltozásból kettő emelés volt. 2022-ben ötből több mint négy. 2024-re az élelmiszerárak ismét ritkábban változtak, a szolgáltatások árai — köztük a hajvágásé és a javításoké — viszont még mindig a szokásosnál gyakrabban. A kutatócsoport modelljében a gyorsabb átárazás csaknem egy százalékponttal emelte az infláció csúcsát (Gautier és mtsai., 2026). A százalékpont két ráta közötti különbséget méri: például a 2%-ról 3%-ra történő emelkedés egy százalékpont.

A vállalati felmérések ma már közvetlenül tesztelik a sorsolásos feltevést. A Bank of England egyik 2026. januári műhelytanulmánya — vagyis korai kutatási beszámolója — 2023–25-ös brit felmérési eredményeket közöl (Bunn és mtsai., 2026). A szállodai, éttermi és kávézói vállalkozások 72%-a azt mondta, hogy főként akkor áraz át, amikor az események ezt indokolják, nem pedig rögzített menetrend szerint.

Friss éttermi tanulmányok azt mutatják, hogyan jutnak el a magasabb bérek az árakig. A minimálbér a törvény által megengedett legalacsonyabb órabér. 2024 áprilisában Kalifornia óránként $20-ra emelte a minimálbért a nagy gyorsétteremláncok dolgozói számára. Hat hónappal később a kaliforniai gyorséttermek online étlapárai nagyjából 2%-kal voltak magasabbak, mint az összehasonlításul szolgáló államokban. A tanulmány becslése szerint a többletbérköltség nagyjából 60%-a jutott el a vásárlókig (Sosinskiy és Reich, 2025).

A McDonald's éttermeiben 2016–20 között a minimálbér 10%-os emelése nagyjából 1,4%-kal emelte a Big Mac árát (Ashenfelter és Jurajda, 2022). Korábban, 1995–97 között a minimálbér 10%-os emelése nagyjából 0,7%-kal emelte az amerikai éttermi árakat (Aaronson, French és MacDonald, 2008).

Havi adatsorunk minden helyre és minden hónapra méri, milyen gyakran változnak az árak. Az általunk vizsgált 13 hónap egyetlen időszakot fed le: megmutatja az átárazás szintjét és azt, hogyan ingadozik hónapról hónapra.

2. megállapítás. A változások többsége emelés, és jelentős mértékű.

Mind a 15 piacon az árváltozások 82,4%-a emelés. A medián változás — az a középső érték, amelyet a változások nagyság szerinti sorba rendezésével kapunk — 6,2%, a csökkentéseket és az emeléseket egyaránt számítva. A medián emelés 5,9%, míg az éttermek jellemzően nagyobb mértékben csökkentenek egy árat, mint amennyivel emelnek.

3. megállapítás. Egyes étlapokon egyszerre sok ár változik.

Mind a 15 piacon az étlapok 17,6%-án változik legalább egy ár egy adott hónapban. A medián átárazó étlapon a tételek 11,0%-ának változik az ára. Ezen átárazások 21,5%-ában az étlap tételeinek legalább a felének ugyanabban a hónapban változik az ára.

Mit mutattak ki a korábbi kutatások. A közgazdászoknak külön nevük van az egyik okra, amiért egyszerre sok árat érdemes módosítani: az árváltoztatás költségeit „menüköltségeknek” nevezik, a nyomtatott étlapok, vagyis menük nyomán. Ide tartozik az új étlapok nyomtatása, az árlisták frissítése és annak kockázata, hogy a törzsvendégek észreveszik a változást. Amikor 2002-ben az országok áttértek az euró-készpénzre, az éttermi árak megugrottak, és egy tanulmány ezt a menüköltségekkel magyarázta. Az éttermek arra az időszakra csoportosították az áremeléseiket, amikor amúgy is újra kellett nyomtatniuk az étlapjaikat (Hobijn, Ravenna és Tambalotti, 2006). Horvátország 2023 januárjában vezette be az eurót. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat úgy becsülte, hogy az átállás 0,04–0,18 százalékponttal növelte az adott havi teljes inflációt. A szokatlan áremelkedést mutató szolgáltatások listáját az éttermek és kávézók vezették (Eurostat, 2023). Adataink csoportos frissítései összhangban vannak a menüköltség-elmélettel: ha minden változtatásnak költsége van, érdemes egyszerre többet végrehajtani.

4. megállapítás. Az éttermi árváltozások országonként eltérnek.

A 2. ábra a cikkben szereplő 15 nagy piacot hasonlítja össze. Franciaországban a tételek 2,3%-ának változik havonta az ára, 9,1%-os medián változással. Az Egyesült Államokban havonta 5,0%-uk változik, 5,2%-os medián változással, ami gyakoribb, de kisebb változásokat jelent. Németország, Spanyolország, Portugália és Görögország Franciaországhoz hasonlít: ott is ritkábbak, de nagyobbak a változások. Kanada és Dél-Afrika az Egyesült Államokhoz hasonlít: gyakoribb, de kisebb változásokkal.

Forrás: Realytics · realytics.com · az étlapárak változásának gyakorisága és medián nagysága, 2025. szept – 2026. szept

Mit mutattak ki a korábbi kutatások. A hivatalos árnyilvántartások ugyanebbe az irányba mutatnak. Franciaországban 1994 és 2003 között havonta nagyjából minden 100 éttermi árból 4 változott. Az összes árat tekintve nagyjából minden ötből egy változott havonta (Fougère, Gautier és Le Bihan, 2010). Az összehasonlítható termékeknél az euróövezetben ritkábban változnak az árak, mint az Egyesült Államokban (Gautier és mtsai., 2024). Saját, 2025–26-os étlapadataink szerint ez a különbség az éttermi étlapoknál ma is fennáll. Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában az étlaptételek 2,3–3,5%-ának változik havonta az ára, szemben az Egyesült Államok 5,0%-ával.

5. megállapítás. A bolti polcokon gyorsabban változnak az árak, mint az étlapokon.

Mind a 15 piacon ugyanez a módszer azt mutatja, hogy a bolti termékek 11,4%-ának változik havonta az ára, a szupermarketektől a drogériákig. Ez nagyjából 2,4-szerese az étlaptételek 4,8%-ának, ráadásul a bolti árak gyakrabban is csökkennek. A bolti árváltozások 43,2%-a csökkentés, szemben az étlapok 17,6%-ával. A bolti árváltozások mediánja 10,2%, a csökkentéseket és az emeléseket egyaránt számítva. A polci árak tartalmazzák az akciókat és az ideiglenes leárazásokat, ami növelheti a boltok és az étlapok közötti különbséget.

A különbség e piacok többségében fennáll. Az Egyesült Államokban a bolti termékek 12,2%-ának változik havonta az ára, szemben az étlaptételek 5,0%-ával. Lengyelországban a legnagyobb a különbség: a bolti termékek 21,8%-ának változik havonta az ára, szemben az étlaptételek 4,6%-ával. Japán és Dél-Afrika a kivétel: ott adataink szerint a bolti árak ritkábban változnak, mint az étlapárak.

Forrás: Realytics · realytics.com · azon étlaptételek és bolti termékek havi aránya, amelyeknek változik az ára, 2025. szept – 2026. szept

Mit mutattak ki a korábbi kutatások. A közgazdászok hasonló különbséget találtak az 1998 és 2005 közötti hivatalos amerikai nyilvántartásokban, amikor a feldolgozott élelmiszereket a szolgáltatásokkal vetették össze, az utazást nem számítva. A feldolgozott élelmiszerek árai gyakrabban változtak és gyakrabban csökkentek (Nakamura és Steinsson, 2008). Az euróövezetben 2024-ben az élelmiszerárak nagyjából 19%-a változott havonta, szemben a szolgáltatási árak nagyjából 8%-ával. Ezek a számok tartalmazzák az ideiglenes leárazásokat. Az élelmiszer a bolti vásárlásokat jelenti, a szolgáltatások közé pedig az éttermi étkezések is beletartoznak (Gautier és mtsai., 2026). Ezek az eredmények irányuk szerint összevethetők, mért nagyságuk azonban eltérő módszerektől, időszakoktól és termékektől függ.

6. megállapítás. A nagy árugrások után negatívabbá válnak az árakról szóló vélemények.

Ehhez a megállapításhoz ugyanarra a helyre vonatkozó étlapárakra és a vásárlók árakról szóló véleményeire volt szükség, az áremelés előttről és utánról egyaránt. Ezeken a piacokon az éttermek és kávézók esetében mindkettő rendelkezésre állt. Az árakról szóló vélemények többsége arról szól, hogy az árak magasnak vagy alacsonynak tűnnek-e, egyesek pedig az ár-érték arányt ítélik meg. Nagy árugrás esetén egy hely online étlaptételeinek legalább a negyede drágult egy hónap alatt, jellemzően 8%-kal vagy annál többel.

Egy nagy árugrás előtt az adott helyekre vonatkozó, árakról szóló vélemények közül minden 100-ból nagyjából 33 volt negatív. Az azt követő három hónapban nagyjából 38. Az ugyanabban az országban és hónapban áremelés nélküli helyeknél ez az arány alig változott. A nagy árugrásokkal így minden 100 véleményből nagyjából 3–4-gyel több negatív vélemény járt együtt. Az összes véleményt együtt számolva ez nagyjából 4 volt, a helyenkénti változások átlagolásával pedig nagyjából 3. A véletlen hatását figyelembe véve a valószínű tartomány 2,5 és 5 között volt. Ha a helyeket aszerint párosítottuk, mennyire voltak negatívak a véleményeik a kiinduláskor, a különbség akkor is nagyjából 2,5 maradt. Az ár-érték arányt megítélő vélemények ugyanígy alakultak. A 15 piacból 14-ben az árakról szóló vélemények egyértelműen negatívabbá váltak a nagy árugrások után.

A kisebb lépésekkel — amelyeknél a jellemző emelés 5% alatt maradt — minden 100 véleményből kevesebb mint 1-gyel több negatív vélemény járt együtt. Szigorúbb ellenőrzések szerint ez legfeljebb nagyjából 2 volt. Ugyanazokban az országokban és hónapokban a nagy árugrások a legtöbb ellenőrzésben rosszabbul szerepeltek, mint a kis lépések. A különbség minden 100 véleményből nagyjából 2–4 volt, és kisebb, ha a kiinduló hangvétel szerint is párosítottuk a helyeket.

Hibahatár (megbízhatósági szint: 95%): mind a 15 piac együtt: ±0,4; USA: ±0,7; kisebb piacok (például Dél-Afrika): legfeljebb ±4,5. Chile: a kitöltetlen jelöléssel ábrázolt becslés akár nulla is lehet.

Forrás: Realytics · realytics.com · árakról szóló fogyasztói vélemények és étlapárak, 2025. szept – 2026. aug

Mit mutattak ki a korábbi kutatások. Kahneman, Knetsch és Thaler (1986) azt találták, hogy az emberek könnyebben elfogadják az áremelést, ha az magasabb költségeket fedez. Snir és szerzőtársai (2024) hasonló nézeteket találtak amerikai és izraeli felmérésekben, országonként és termékenként eltérésekkel. Ezek a felmérések azt kérdezték, miért emelkedtek az árak. Saját számaink azt követik, mit mondtak a vásárlók különböző mértékű áremelések után.

Miért fontos ez — egyetlen vállalkozástól a teljes gazdaságig

Egyetlen vállalkozás szintjén. Ha egy kávézó, étterem vagy bolt hónapokig tart egy árat, annak az árnak ezekre a hónapokra kell megfelelőnek lennie. Ha túl alacsony, a növekvő költségek minden eladás hasznából lefaragnak, amíg a vállalkozás újra nem módosítja az árát. Ha túl magas, kilóg ugyanannak az utcának az árai közül, így a közeli vállalkozások is számítanak. A legjobb ár ezért előre tekint a költségekre és a közeli árakra, és ezzel Woodford modelljének vállalatát egyetlen utcába helyezi.

A vállalkozások a valóságban is előre tekintenek, ahogy azt egy amerikai élelmiszerboltokat és drogériákat vizsgáló, 2001 és 2012 közötti időszakra kiterjedő tanulmány mutatja. Amikor az állami minimálbérek emelkedtek, a minimálbér 10%-os emelése nagyjából 0,36%-kal növelte az élelmiszerárakat. A változás nagy része a törvény elfogadását követő három hónapon belül következett be, még mielőtt a magasabb bér hatályba lépett volna (Renkin, Montialoux és Siegenthaler, 2022). Négy kaliforniai nagyvárosi térségben az éttermi árak a bértörvény 2023 szeptemberi elfogadása után kezdtek gyorsabban emelkedni, mint máshol. A magasabb bér 2024 áprilisában lépett hatályba. Egy új műhelytanulmány dokumentálja ezt az időzítést (Clemens és mtsai., 2026).

A vásárlók azt is megítélik, miért emelkednek az árak: 1984-ben és 1985-ben kutatók két kanadai város felnőtt lakosait hívták fel telefonon, és a méltányosságról kérdezték őket. Az egyik történetben egy bolt egy nagy hóvihart követő reggelen megemelte a hólapátok árát; a válaszadók 82%-a ezt méltánytalannak tartotta. Egy másik történetben egy élelmiszerbolt többet fizetett a beszállítójának a salátáért, és ugyanannyival emelte a saláta árát. Ezúttal a válaszadók 79%-a elfogadhatónak találta (Kahneman, Knetsch és Thaler, 1986). E válaszok arra utalnak, hogy az emberek az áremelés okát és a változás mértékét is megítélik.

2020-ban, a világjárvány idején az Egyesült Államokban és Izraelben végzett felmérések ugyanezt a mintázatot találták. Az emberek méltányosabbnak ítélték a magasabb költségek miatti áremeléseket, mint az erősebb kereslet miattiakat, bár a vélemények országonként és termékenként eltértek (Snir és mtsai., 2024). 2024-ben egy másik nagy amerikai hamburgerlánc heves ellenreakcióval szembesült, amikor a nap folyamán változó árakat tervezett. A felzúdulás után közölte, hogy a változások a csendesebb időszakokban kedvezményeket hoznának, nem pedig magasabb árakat a forgalmas órákban.

A háztartások szintjén. Minden ár, amelyet egy háztartás kifizet, egy vállalkozás döntését tükrözi arról, mikor és mennyivel változtasson rajta. Ha a vállalkozások magasabb költségekkel szembesülnek, áraik a következő hónapban vagy egy évvel később követhetik ezt, és ez dönti el, mikor érzik meg a családok az emelkedést. Ez az időzítés azt is befolyásolja, mikor enyhülhet a költségek növekedése. A kézből szájba élő háztartásoknál a magasabb árak gyorsan csökkentik, mennyit lehet venni a következő fizetésből.

A családok az ismerős árakon keresztül is megítélik az inflációt — derül ki egy kutatásból, amely több mint 90 000 amerikai háztartás élelmiszer-vásárlási adatait kapcsolta össze a várt inflációról szóló felmérésekkel. A négy közgazdász azt találta, hogy a gyakran vásárolt termékek többet számítottak, mint a költségvetés nagy részét kitevő tételek. Az áremelések ráadásul nagyobb súllyal estek latba az emberek fejében, mint az árcsökkentések (D'Acunto, Malmendier, Ospina és Weber, 2021). A hetente megvett kávé is ilyen ismerős ár, bár ez a tanulmány élelmiszer-vásárlásokat vizsgált, nem kávézói fogyasztást.

A teljes gazdaság szintjén. Az árváltozások időzítése és mértéke segít meghatározni, hogyan hatnak a költségek és a kamat az inflációra az egész gazdaságban. A jegybankok ezen összefüggések modelljeit használják a kamatdöntéseknél, a különböző helyeken mért árváltozások pedig összekötik a modelleket a valósággal.

Miért becslésekre építik áraikat a vállalatok

A közgazdászok a tények összegyűjtéséhez szükséges időt és pénzt „információs súrlódásnak” nevezik.

A technológia megváltoztatta a polci árak frissítésének munkáját. Az elektronikus polccímkék kis kijelzők, amelyek az árakat mutatják. Egy élelmiszerbolt-lánc 2015-ben vezette be őket, és ezután gyakrabban, kisebb lépésekben változtatott árat. A többletváltozások többnyire árcsökkentések voltak (Stamatopoulos, Bassamboo és Moreno, 2021). Az ilyen címkék előtt, az 1990-es évek elején négy szupermarketláncnál egy-egy polci árváltoztatás nagyjából 52 amerikai centbe került (Levy és mtsai., 1997).

Egy másik tanulmány egy nagy amerikai gyártó vállalatot vizsgált, és az átárazás fizikai költségeit a vezetők munkájának és az ügyfelekkel folytatott egyeztetéseknek a költségeivel vetette össze. A fizikai költségek közé tartozott az árlisták nyomtatása és terjesztése, a vezetők munkája viszont ennél több mint hatszor annyiba került. Az ügyfelekkel folytatott egyeztetések és tárgyalások több mint hússzor annyiba (Zbaracki és mtsai., 2004). Egy kávézónál egy új ár eldöntése több munkát igényelhet, mint a kinyomtatása.

Egy 2009-es tanulmányában Woodford olyan vállalatokat modellezett, amelyek időt és figyelmet fordítanak a piaci viszonyok megismerésére, mielőtt eldöntik, átárazzanak-e. A modellben a korlátozott információ lassítja az árak alkalmazkodását, és az időzítés gyakran a standard modell átárazási sorsolására emlékeztet. A nagy sokkok — például a költségek hirtelen megugrása — azonban korábbi átárazásra késztethetik a modell vállalatait.

Egy új-zélandi tanulmány 2013-ban kezdte el a vállalatok felmérését: a vezetőket a közelmúltbeli inflációról és az előrejelzéseikről kérdezte. Az első felméréskor az infláció nagyjából 1,5% volt, a vállalatoknak azonban csak nagyjából a fele becsülte meg 2 százalékponton belüli pontossággal. Nagyjából minden 10 vállalatból 6 azt mondta, hogy egyáltalán nem követi az inflációt.

A kutatók egyes vállalatoknak tájékoztatást adtak a jegybank céljáról vagy a közelmúltbeli inflációról, és ezek a vállalatok e tények felé módosították az előrejelzéseiket. Ez a kétféle információ nagyobb előrejelzés-változásokat váltott ki, mint a szakértők vagy más vállalatok előrejelzéseiről szóló információ.

A tanulmány az árakra, a foglalkoztatásra, a berendezésekre fordított kiadásokra és a bérekre vonatkozó döntéseket is követte, hogy megvizsgálja, hogyan reagáltak a vállalatok az információra. Egy későbbi kísérletben azok a vállalatok, amelyek túlbecsülték a célt, csökkentették az előrejelzéseiket, amikor megtudták, mennyi az. A tények nélkül hagyott vállalatokhoz képest a tervezettnél kevesebb munkatársat vettek fel és kevesebbet fektettek be. Az árakban és a bérekben nem látszott egyértelmű változás (Coibion, Gorodnichenko és Kumar, 2018).

Olaszországban egy rendszeres felmérés véletlenszerűen kiválasztott vállalatokkal közölte a legfrissebb inflációs adatokat, más vállalatokkal nem (Coibion, Gorodnichenko és Ropele, 2020). Azok a vállalatok, amelyeknek az inflációs várakozásai emelkedtek, megemelték az áraikat és több hitelt akartak felvenni, miközben csökkentették a foglalkoztatást és a tőkét, például a berendezéseket. Amikor azonban a jegybanki kamat közel volt az alsó korlátjához, a tanulmány nem talált csökkenést a foglalkoztatásban.

A vállalatok főként akkor figyelnek kevésbé az inflációra, amikor az alacsony. A 2018-ban, alacsony infláció idején indult amerikai felmérések nagy hiányosságokat tártak fel a vezetők inflációs ismereteiben (Candia, Coibion és Gorodnichenko, 2024). Ahogy az infláció emelkedett, a vállalatok és a háztartások tájékozottabbá váltak, így az új tények kevésbé mozdították el az előrejelzéseiket (Weber és mtsai., 2025).

Mit jelent ez. Sok vállalat olyan becslésekre építi az árait, amelyek messze eshetnek a valóságtól, különösen akkor, amikor az infláció alacsony és kevés figyelmet kap. Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy az új információ a vállalatok előrejelzéseit és döntéseit is megváltoztathatja.

Egyetlen kávézónak, étteremnek vagy boltnak

Egy árváltoztatás előtt a tulajdonos megkérdezheti a Realytics-elemzőt a közeli vállalkozásokról. Mely vállalkozások változtattak árat idén, és mennyivel, az étlapokon vagy a bolti polcokon? Hogyan ítélik meg a vásárlók az ár-érték arányt az egyes vállalkozásoknál és a tulajdonos saját vállalkozásánál? A válaszok egyetlen cím körüli vállalkozásokra vonatkoznak.

Láncoknak, franchise-hálózatoknak és márkáknak

Stefano DellaVigna és Matthew Gentzkow közgazdászok nagy amerikai élelmiszerbolt-, drogéria- és diszkontáruház-láncokat vizsgáltak (2019). A legtöbb lánc szinte mindenhol ugyanazokat az árakat alkalmazta, még ott is, ahol a helyi piacok nagyon különböztek. A helyi árazást feltételező modelljükhöz képest a tipikus lánc becsült profitkülönbsége évi nagyjából $16 millió volt. Az étterem- és boltláncok helyszíneik között ugyanezzel a döntéssel szembesülnek.

Egy 2006 és 2018 közötti amerikai kiskereskedelmi láncokat vizsgáló tanulmány további különbségtételt tesz (Butters, Sacks és Seo, 2022). A láncok a helyi kereslet eltérései ellenére gyakran ugyanazt az árat tartják, a helyi költségkülönbségeket viszont áthárítják az árakba. Amikor a helyi adók emelkedtek, az árak csak az érintett üzletekben nőttek.

A Realytics egyszerre megmutatja egy árazási csapatnak minden helyszín helyi képét, így a csapat összevetheti a vállalkozásai körüli piacokat. A csapatok összehasonlíthatják, milyen gyorsan változnak a közeli étlap- és polci árak, az ár-érték arány vásárlói megítélése mellett, minden helyszínen. Ebből kiderül, hol illik egy árlista a piacaihoz, és hol nem. A franchise-átvevők, akik a lánc neve alatt működtetik annak helyszíneit, és a központ ugyanazokat a helyi bizonyítékokat vihetik egy árazási megbeszélésre.

Közgazdászoknak és jegybankoknak

A korábbi éttermiár-tanulmányok kormányzati nyilvántartásokat, nagyjából ezer étterem kasszaadatait vagy néhány száz online étlapot használtak. Egy San Jose városában és környékén végrehajtott minimálbér-emelésről szóló tanulmány 884 online étlapra támaszkodott (Allegretto és Reich, 2018). A Realytics minden héten követi az étlapokat, mindenhol ugyanúgy mérve. Menu Price Index nevű étlapár-indexe időben követi ugyanannak az ételnek az árát ugyanazon a helyen, és a termékben is elérhető.

Az adatok város, étterem- vagy bolttípus, valamint lánc vagy független hely szerint bonthatók, így a kutatók különböző csoportokat vizsgálhatnak. A Realytics a helyek nyitását és bezárását is rögzíti, a vásárlók ár-érték arányról alkotott megítélése mellett, és ezeket a kutatók új kérdések feltárására használhatják. Milyen gyorsan jut el egy minimálbér-, adó- vagy árfolyamváltozás az étlapárakig az egyes országokban? Ha a bolti polcokon emelkednek az élelmiszerárak, a közeli étlapárak is emelkednek-e, és mennyivel később? Az országok közötti különbségek az inflációt, a béreket és az adókat követik-e, és a legritkábban átárazó helyek gyakrabban zárnak-e be?

A Realytics szívesen működik együtt közgazdászokkal, egyetemekkel és jegybankokkal ezeknek a kérdéseknek a kutatásában. A kutatók a hello@realytics.com címen írhatnak.

A Realytics cégről

A Realytics segít a vállalkozásoknak világszerte, hogy mérhető eredményeket érjenek el a körülöttük lévő piacon. A Realytics megalkotta az AI-alapú üzleti partnert a helyi márkáknak és a helyi vállalkozásokkal dolgozó cégeknek.

Két évtizeden át az online világ egy dologban húzott el a helyi üzletek mellett: az adatokban. Minden kattintásból megtanulta, mit akarnak az emberek, és mi a következő lépés. A Realytics ugyanilyen bizonyítékot ad a világ valódi utcáin működő üzleteknek, kávézóknak és éttermeknek.

• Egy helyszínnek: a bizonyítékok kiterjednek arra, mit mondanak az emberek a vállalkozásról, milyenek az árak az utcájában, és mi a következő lépés.
• Üzemeltetőknek: minden helyszín a saját utcájához mérve, minden héten.
• Láncoknak, franchise-adóknak, márkáknak, bérbeadóknak, befektetőknek és közintézményeknek: több száz piac, ugyanúgy mérve.
• Helyi vállalkozásokat kiszolgáló ügynökségeknek és platformoknak: ugyanazok az adatok a saját termékeiken belül is elérhetők.

A Realytics 288 millió helyszín és több mint 800 000 lánc adatait kapcsolja össze, 2020 óta hetente frissítve. A csapat tagjai vezető adatcégeknél dolgoztak. Bővebben a Realytics cégről.